Nem tudom, foglalkoztat-e valakit még rajtam kívül a hidegháború világa, de számomra örök témaforrás. Az akkoriban megfigyelhető rohamos technikai fejlődés, az emberi életforma kipusztulásának fokozott valószinűsége, az utópia és a paranoia kombinációja számtalan művészeti alkotás táptalaja, a filmektől kezdve a számítógépes játékokon át egészen a zenei albumokig. Most utóbbi két kategóriából mutatnék néhány gyöngyszemet.
Fallout 3: posztapokaliptikus reneszánsz a monitoron
A múlt év végén még úgy gondoltam, hogy a STALKER-en felül nem lesz még egy olyan játék, amely a maga realitásában fogja meg a lepusztult, atom sújtotta élet torz látképét, de tévedtem: a Fallout 3 ugyan teljesen más szemszögből közelít a témához, ennek ellenére legalább annyira elgondolkodtató helyzetet vázol a játékos társadalom elé, mint az ukrán remek.
A Fallout világát bizonyára sokan ismerik, azonban a harmadik rész még azokat a játékosokat is magával rántja, akiknek a szerepjátékokhoz ezidáig maximum néhány kattintás erejéig volt köze. Mindebben hatalmas segítség az FPS mód bevezetése, valamint a nemrégiben debütáló magyar változat piacra dobása; utóbbi különösen fontos, hiszen a remek fordítás révén a történet az angol nyelvet kevésbé értő felhasználók számára is játszi könnyedséggel bontakozik ki.
A történet fő vonalát egy, az atomháború rémképe elől a föld felszíne alá költöző család élete adja: a játékos a gyermek bőrébe bújhat, akinek egészen megszületésétől kezdődően alakíthatja jellemét jó, avagy rossz irányba, a felmerülő döntéshelyzeteken keresztül. Természetesen a játékidő előrehaladtával a történet is bonyolódik, így az elsődleges vonal mellé számtalan mellék küldetés is társul, amelyek jórészét a lepusztult, atomcsapás sújtotta területen (és nem egy esetben azalatt) kell teljesítenie. A szerepjátékokhoz hasonlóan a feladatok zömének itt is többféle megoldása létezik, így szép szóval és fegyverrel egyaránt sikert arathatunk. Habár a történet fő irányvonalán haladva már akár 25 óra alatt is beteljesíthetjük sorsunkat, az opcionális kalandokkal a teljes játékidő többszáz óra is lehet. Kedvcsináló videók kicsit lejjebb!
Numbers Station
A számállomások rejtélye hosszú évekre tekint vissza. Mivel magam is csak felszínesen ismerem ezek történetét, melegen ajánlom olvasásra a Cloneshit egy korábbi cikkét, Banyek tollából. Az íráshoz szorosan kapcsolódik a szintén Banyek által elkövetett Number Stations mix, amelyben művészünk néhány számállomás anyagából rögzített momentumal fűszerezi a mesteri hanganyagot. A végeredmény a szó jó értelmében véve (már ha létezik ilyen) nyomasztó: a hallgató szeme előtt szinte felsejlik az ügynökök világa, a maga szorongásával, bizonytalanságával együtt. Nem utolsó sorban a felsejlő zenék is mesteri szelekciót tükröznek.
Global Communication
A kilencvenes évek végén megjelenő anyag vitán felül megelőzte korát: az ambient hangfoszlányok zöme még ma is üt, a kompozíció pedig mércét állít minden követő elé. Jóval kevésbé borongós, mint Banyek alkotása, de sokaknak talán éppen ezért lesz szimpatikus. Hogy a témához is kötödjünk valamennyire:számomra a hatos track veri le a biztosítékot.